Új szelek országútja
Fortyog a nemes
aszfalt. A terméketlen kavicsra országutat épít.
Az új szelek
országútját teríti le… de vajon az merre tart?
Az építkezés mellett
markoló ordít csendesen, mert hát ki hallja?
S a nagy feketeség
alatt, szépen lassan emelkedik a part.
Az a sok szép virág,
mit a kő most elfed, valaha méhek porozták.
Azt a sok apró
bogarat, mik köröttük röpkedtek, valaha gyermekek fogdosták.
Élettel volt telt még
ezelőtt, de most betemeti valami új;
A „jövő” országútja,
mely „nekünk” épül, s a távolba nyúl.
Ki tudja, milyen
jövőt építenek, sárga trikós, punnyadt munkások?
Ők sem tudják, csak
rakják és rakják, mint kivezényelt flótások.
És majd ha elkészül,
vaj’ ki léphet rá a frissen feketedő bársonyra?
Mi biztosan nem, hisz
az út nem felénk tart, teljesen máshova.
Jönnek majd öltönyös
urak, akik diadalittasan tapodják,
S „távozz”- t intenek,
elmehetsz, te fáradt munkás.
De mit szóljon a kis
virág, kinek életét letörték?
Ő már soha többé nem
fogad, csengő bongó méhecskét.
Oh mond meg nekem, te
vándor, ki erre jársz,
Te, mint hallgatag,
balga szemlélő, mond, oh, mit látsz?
Látod e a réten a gyermeket,
s a nevető kabócát?
Hallod e, amit én; a
poszáta románcát?
Vagy csak letarolt
rengeteget látsz,
S utadat csak posvány
hőbörgés kíséri?
Ha jártál már itt korábban
tudod, amit én.
S látod ez, mitől
anya a gyermekét félti…
Sötét fellegek
cikáznak az égen,
A vihar már közeleg,
S amikor a felhők
teljesen összeérnek,
A méreg eső megered.
Fuss hát te balga
vándor, fuss el innen, amilyen messze csak tudsz!
Jobb, ha vissza sem
nézel, s mögötted minden ajtót becsuksz…
2014.01.24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése