Két katona balladája (Műballada)

Két katona balladája
(Műballada)

Ketten mennek egymás mellett.

Nem szólnak, és nem beszélnek.

Egyik szeme ifjú lányt lát,

Emel épp egy szalma bálát.

„Mit csinálsz te itt a pusztán?

Miért süppedsz férfimunkán?”

Mint meglátják két orcáját,

Batyujukat mind ledobják.

„Árva vagyok, senkim sincsen,

Apám, Anyám barna földben,

Nincs testvérem, nincs kedvesem,

Nincsen, ki nekem segítsen.”

Ifjak szíve majd megszakad,

Látva őt, e teher alatt.

Tovább mennek, nem maradnak,

Egymáshoz egy szót se szólnak. 

Aztán május szép idusán,

Egyikre Nap holtan talál.

Keze s lába rég hideg már,

Megölték egy bús éjszakán.

Az asszonyok értekeznek,

Ki tehetett ily bűntettet?

Nem volt neki haragosa,

Ki az, ki vesztét akarhatta?

Szerelmes szív, szerelmes szív,

Élettel és halállal vív.

Az akarta eltemetni,

Hogy már ne tudja szeretni.

2012.11.14.