Bűnös vagyok
Bujaság gyötörte
fiatal testemet,
Átengedtem magamban a
teperő félelmet.
Kínzó álmok után,
nehéz volt az ébredés,
Elvártam a világtól,
küldje a megmentést.
Kevélységgel mértem, így néztem körül,
Hittem, isten vagyok,
lettem magas belül.
Megtörvén magamtól
haragba futottam,
Eképp lettem
egyedül, mindentől elzártan.
Rám szállt az
irigység, karmával belém mart,
Hogyha más kapott, én
kevertem már a szart.
Mohón halmoztam,
élvezetet, gyönyört,
Sokáig tettem, míg virágom
letört.
Nem vettem észre,
elfog a lustulat,
Elcseszett időm meg
barátot fojtogat.
Testemet, lelkemet
falánkság csapkodta,
Ez kezdett elvinni
engem a pokolba.
Megjártam,
megküzdtem,
Elbuktam, bűnhődtem.
Világban tévedten,
Úsztam a könnyekben.
Fájón és tépetten,
Mert észre nem
vettem,
Ellenség én bennem,
Rossz helyen
kerestem…
2013.07.11.
2013.07.11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése