4. Epigramma
Tükör a Világ, megmutat magamnak.
Legjobb önmagamat a Tiédben látom,
De olykor a legrosszabbat is...
2021.08.15.
2021. augusztus 15., vasárnap
2021. augusztus 13., péntek
A rózsa
A rózsa
Az ember olykor kap az élettől valami magasztosat, olyat, ami kiragadja a földi létezés mindennapos üledékéből. Egy természet felett álló titok ez, amelyet nem érthetünk, de teljesen áthat bennünket.
Ismertem egy lányt, aki különleges első szerelmet kapott az élettől. A fiú szerelme kifejezéseként minden hónapban, azon a napon, amelyiken az együvé tartozásukat megpecsételő csók fogant, adott egy szál rózsát a lánynak. Egy szál vörös rózsát, amelyet aztán ő kiszárított, és megőrzött, hónapról hónapra. Az első évfordulójukra aztán a fiú egy élő növényt ajándékozott. A szára és az ágai lüktető zöld színűek voltak, leveleit pedig kecsesen táncoltatta a föld felett elsuhanó szellő. Virágait, gyönyörű, selyemfényű virágait, melyek szerelmesen csalogatták a nap éltető fényét és az ember szemét, bőségesen hozta. Úgy öltöztette ez a kis bokor azt a csupasz földdarabot, mint ahogyan a legszebb menyasszonyt szokás.
De hiába a pecsétet jelentő, szerelmes csók, az emberi gyengeség, mely ellen gyakran tehetetlenek vagyunk, véget vetett ennek az égi adománynak. Magam sem értem, mi történt pontosan. Ember nem láthatja meg, nem értheti, ezt a titkot. Hol romlott el? Hiszen rosszat senki sem akart tenni. Talán csak hogy az ember vak és gyarló?
Olykor azt mondjuk, hogy a világ számokból és törvényekből áll, de akkor milyen törvény okozta, hogy az a rózsa attól a pillanattól nem hozott többé bimbót, virág nem nyílott rajta azután?
Ha kétely merülne fel, hogy csak fantázia; ez a történet úgy igaz, ahogyan megírtam. A rózsát magam is saját szememmel láttam. Noha a virágait már nem, de talán jobb is, mert nem értem fel ehhez, én csak irigyeltem volna ezt a csodát.
2021.08.13.
Lektorálta: TheQueen
2021. március 15., hétfő
Szólt a lelkem
Szólt a lelkem
Szólt a lelkem, s nem érti, miért nem Őt ölelem?
“Miért nem eszméltél előbb?” - így kérlel engem.
Nyugtatom aztán, mert “dolga van most néki”,
de a lelkem ezt nem fogadja el, egyszerűen nem érti.
Megnyugodna ő már végre szerelmes kebelén,
de mondja meg valaki, most mit csinálhatnék én?
Fogjak pisztolyt s az akadályt egyszerűen lelőjjem?
Hát az nem én vagyok, az én fegyverem a türelem.
2021.03.15.
2021. március 13., szombat
Gyógyulok
Gyógyulok
Huszonnyolc évem mögöttem,
egy szóban el nem mondhatom.
Fekete fellegek szálltak felettem,
megástam lelki sírhantom.
Beletemettem az álmaimat,
mert nagy volt bűneim súlya.
Elfogadtam hát bukásomat,
a jobb reményt feladva.
De a harcot fel nem adhattam,
mert Istent s Életet szerettem.
A szenvedéseimet elfogadtam,
tudtam, ki kell tartsak hitemben.
S jöttél Te finoman, mint a szellő,
hűs fuvallatod teljesen átjár.
Veled lennem oly üdítő,
gyógyul a lelkem, gyógyszer vagy rá.
Múltamat többé nem hordhatom,
kitakarítom hát a régi lomokat.
Betemetem most a sírhantom,
ültetsz rá majd úgyis virágokat.
Látom, hogy a lelked meghasad,
úsztam már én is ilyen mederben.
De nem félj, mert készen állok majd,
mire csónakod partra terelted.
Fájni fog még sokszor, de hadd fájjon,
ha kell, virrasztok még sok éjszakát.
Mert, ha már mellettem ébredsz meglátom,
nem követtem el újabb nagy hibát.
2021.03.13.
Téglák (Poétikus elmélkedés)
Téglák
(Poetikus elmélkedés)
A személyiség egy épület;
Te döntöd el, várat építesz e belőle vagy utat.
Parkot vagy betonrengeteget.
Minden, amit megélsz;
Tégla.
A tapasztalatok, az érzelmek a tudás és az ismeret.
Felhasználod e, s mire; Te döntöd el.
Akkor élsz szépen;
Ha tudod mit építesz, s hogy melyik téglát hol helyezed el.
Építhetsz szépet, építhetsz ormótlant.
De ne feledd!
A rossz helyre rakott tégláid miatt rozoga lesz,
a kihagyottakkal pedig szegényesebb.
2021.02.26.
2021. január 29., péntek
3. Epigramma
3. Epigramma
A Mindent akartam magamnak,
de még a semmihez sem voltam elég.
Kerestem Istent tengerek felett,
hegyeket másztam meg miatta.
...
egy homokszemben találtam meg
2021.01.30.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)