Gyógyulok
Huszonnyolc évem mögöttem,
egy szóban el nem mondhatom.
Fekete fellegek szálltak felettem,
megástam lelki sírhantom.
Beletemettem az álmaimat,
mert nagy volt bűneim súlya.
Elfogadtam hát bukásomat,
a jobb reményt feladva.
De a harcot fel nem adhattam,
mert Istent s Életet szerettem.
A szenvedéseimet elfogadtam,
tudtam, ki kell tartsak hitemben.
S jöttél Te finoman, mint a szellő,
hűs fuvallatod teljesen átjár.
Veled lennem oly üdítő,
gyógyul a lelkem, gyógyszer vagy rá.
Múltamat többé nem hordhatom,
kitakarítom hát a régi lomokat.
Betemetem most a sírhantom,
ültetsz rá majd úgyis virágokat.
Látom, hogy a lelked meghasad,
úsztam már én is ilyen mederben.
De nem félj, mert készen állok majd,
mire csónakod partra terelted.
Fájni fog még sokszor, de hadd fájjon,
ha kell, virrasztok még sok éjszakát.
Mert, ha már mellettem ébredsz meglátom,
nem követtem el újabb nagy hibát.
2021.03.13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése