A rózsa
Az ember olykor kap az élettől valami magasztosat, olyat, ami kiragadja a földi létezés mindennapos üledékéből. Egy természet felett álló titok ez, amelyet nem érthetünk, de teljesen áthat bennünket.
Ismertem egy lányt, aki különleges első szerelmet kapott az élettől. A fiú szerelme kifejezéseként minden hónapban, azon a napon, amelyiken az együvé tartozásukat megpecsételő csók fogant, adott egy szál rózsát a lánynak. Egy szál vörös rózsát, amelyet aztán ő kiszárított, és megőrzött, hónapról hónapra. Az első évfordulójukra aztán a fiú egy élő növényt ajándékozott. A szára és az ágai lüktető zöld színűek voltak, leveleit pedig kecsesen táncoltatta a föld felett elsuhanó szellő. Virágait, gyönyörű, selyemfényű virágait, melyek szerelmesen csalogatták a nap éltető fényét és az ember szemét, bőségesen hozta. Úgy öltöztette ez a kis bokor azt a csupasz földdarabot, mint ahogyan a legszebb menyasszonyt szokás.
De hiába a pecsétet jelentő, szerelmes csók, az emberi gyengeség, mely ellen gyakran tehetetlenek vagyunk, véget vetett ennek az égi adománynak. Magam sem értem, mi történt pontosan. Ember nem láthatja meg, nem értheti, ezt a titkot. Hol romlott el? Hiszen rosszat senki sem akart tenni. Talán csak hogy az ember vak és gyarló?
Olykor azt mondjuk, hogy a világ számokból és törvényekből áll, de akkor milyen törvény okozta, hogy az a rózsa attól a pillanattól nem hozott többé bimbót, virág nem nyílott rajta azután?
Ha kétely merülne fel, hogy csak fantázia; ez a történet úgy igaz, ahogyan megírtam. A rózsát magam is saját szememmel láttam. Noha a virágait már nem, de talán jobb is, mert nem értem fel ehhez, én csak irigyeltem volna ezt a csodát.
2021.08.13.
Lektorálta: TheQueen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése