Az
űrutas naplója
11. nap
Többször utaztam már az űrbe, nem az első kilövésem ez. A
felkészülés kifejezetten izgalmasan telt, s most az ott
begyakoroltakat fejben tartva kezdődik az utazás. Remélem,
megfelelően felkészültem, hiszen a YS05-ös kisbolygón még nem
járt ember. Amennyiben a kilövés rendben zajlik, irány a
végtelenség! Bár ez a 10 nap semmi, ahhoz a 790-hez képest,
amelyet meg fogok tenni. Bízom a tudósokban, hogy mindent rendesen
előkészítettek. Nagy útra indulok ma, jóval nagyobbra, mint
eddig valaha!
12. nap
Félek az ismeretlentől… nem tudom, hogy mi vár rám. Elkezdem
a szellemi tevékenységeket művelni, hogy kiderüljön, milyen
hatással van rám a hosszú utazás. Az emberiség bőven fog majd
profitálni, és megtisztelő, hogy a részese lehetek! (Tolsztojt
régen olvastam már, itt lesz időm rá ismét.)
13. nap
Felfigyeltem ma reggel, hogy a fogmosás érdekes idefent. Egyrészt
a látvány, ami a tisztálkodó kabinból nyílik, másrészt a
szétröppenő fogkrémcseppek, melyeket ebben az antigravitációs
térben, elég nehéz megzabolázni. Ma úgy játszottam velük,
mintha ovis lennék. Ha ez a szellemi leépülés jele, jó kérdés:
mi lesz, mire odaérek? Nekiállok a mai tudományos jelentésnek. A
hold szép látvány, most szinte eltakarja a földet. Milyen kicsi
az ember!
19. nap
Kedves naplóm! Mára már nagyon furcsák a nappalok, egy ideig
még a berögződés segítségével nagyjából tudtam, hogy a
földön milyen napszak van éppen, de mostanra már ott tartok, hogy
ha nem mutatná az óra, esélyem sem lenne kitalálni. Ha jól
számolgatom, akkor a kilövésem helyszínén, Volgográdban éppen
dél van. Ideje az ebédnek!
(… aznap később)
Befejeztem a mai tudományos jelentést. Nehéz belegondolnom, hogy
a földről érkező válaszok egyre ritkábbá válnak ahogy
távolodom tőle. Erről nagyon komolyan tanultam az egyetemen. Ez az
Ivan Iljics átlagos ember volt, de neki legalább voltak a
temetésén. Hát jó kérdés, hogy én egyáltalán élve hazatérek
e majd.
31. nap
Jó ötlet volt hangszert küldeni velem az űrhajón! Nagyon
szórakoztató a régi kedvenc dallamaimat próbálgatni. Itt úgysem
hallja senki. Nincs mitől félnem! Otthon mennyire szorongtam volna
emiatt. Ráadásul ma van szegény feleségem születésnapja. A
Holtakkal a holtak nyelvén –t nagyon szerette. Tanítgatta
nekem, de csak a dallamát sikerült eljátszanom. Milyen különös,
hogy ezzel állítok most neki emléket. Mintha itt lenne velem.
65. nap
A műszerek szerint most hagyom el a naprendszert, nem semmi ez a
modern technológia! A számítások szerint, még 735 nap van hátra
ameddig megérkezem a YS05-ösre. Azt ígérték, hogy adhatok nevet
neki. Ekaterináról fogom elnevezni, a kislányomról. Nem
kaptam hírt felőle, nem tudom, hogy felébredhetett-e a kómából
már. Az biztos, hogyha igen, és meghallja, hogy egy
égitestet neveztek el róla, nagyon boldog lesz!
67. nap
Továbbra is sokat gondolok a családomra. Bár én is meghaltam
volna akkor, azt kívánom! De ott sem voltam, még csak értesülni
sem azonnal értesültem, Sergei Erovikov barátom hívott 2 órával
a baleset után. Már csak elbúcsúzni sem tudtam!
72. nap
Ezek a kínzó gondolatok egyre jobban frusztrálnak. A magány most
már nehéz próba elé állít. Eddig azzal nyugtattam magam, hogy
nincsen veszíteni valóm, de már ez a gondolat sem segít. Sőt
éppen ez aggaszt, hogy vajon ha eltűnök, meggyászol valaki? Vagy
teljesen elfelejtenek, s még csak meg sem említenek a hírekben? Ha
hazaérek mégis, milyen világ lesz majd? Félek, hogy annyira más,
hogy már nem érzem majd otthonomnak. Az a 728 hátralévő nap
nagyon sok. Szerencsére a tervek szerint három nap múlva
befeküdhetek a hibernáló kabinba, s 100 nap alvás vár rám.
Mondhatni: ,, ingyen sejtregeneráció, úgyis fáj a jobb térdem
frontváltozáskor.” Hhm… a földön talán így gondolnám, itt
még frontok sincsenek.
75. nap
Greenwich szerint pontban 15:30-kor fekszem be a gépbe. Ilyen
lassan még nem telt az idő. Elvégeztem a szükséges műszaki
ellenőrzéseket. A W-34/70-es jelszeparátorban találtam némi
elektronikai meghibásodást, bár a hibaszenzorok nem jeleztek
problémát, szóval nem lehetett nagy gond. Furcsa azért
belegondolnom, a földön mennyire aggódtam volna minden műszaki
apróság miatt. Nem csoda! Szegény feleségem halálát egy hibás
irányjelző okozta. Micsoda balszerencse! Remélem, én nem járok
így.
(… aznap később)
Már nincs sok időm hátra, elkészítem az utolsó tudományos
jelentést. Néhány – vagy lehet, hogy már jó pár napja ugyan
azokat gépelem. A kozmikus sugárzás ingadozott csupán, a
gravitációs vonzás pedig esett 0,01%-ot a tegnapihoz képest.
Visszanézem az elmúlt napok jelentéseit, örömmel veszem, hogy az
emlékezetem még jó. Hozzá is írom a jelentéshez, a magamról
szóló részt még nem töltöttem ki.
(… aznap, még később)
Ez a mai nap már kifejezetten az agyamra megy, még 8 perc 43
másodperc. Mindent előkészítettem, amit csak lehetett, még olyat
is, amit nem írtak elő. Rengeteg a gondolatom. Most vagyok különben
a fizikai határán annak, hogy az információk egyáltalán
eljussanak a földre, a távolság miatt. Azt küldtem nekik, hogy
minden rendben, remélem ez az üzenet nem egy vészjelzés után fog
téves időben megérkezni, mert akkor azt hiszik a probléma
megoldódott, bár, mit számít már. Hajtóanyagom rendben,
élelmiszer-tartalékok rendben, infúzió sterilizálva, bekötve.
Az automatika nemsokára a karomba nyomja majd.
175. nap
Ez a hibernálás eléggé erőtlenné tett, a kiképzéskor tett
kísérletkor nem volt ennyire nehézkes a közérzet. Erőtlennek
érzek most.
(… aznap, később)
Hát úgy látszik, a szellemi épségem még csak most jön vissza,
talán lassan tudok majd fogalmazni és összeszedetten fogalmazni!
176. nap
Ez a tápszer sokat segít! Áldom a tudósokat érte! Ma végre
sikerült annyira regenerálódnom, hogy átnéztem a szenzorok által
jegyzett vizsgálatokat, és ellenőriztem mindent a hajón. Rendben
vannak a dolgok! A hibernálás 64. napján az egyik űranyag
tárolóban, a H0019-es szenzor egy új anyagot észlelt. Azt hiszem,
izgalmasan fog telni az elkövetkező idő!
182. nap
Ma volt egy kis szivárgás a légtérkezelő egységben, amely
szerencsére csupán két helység között volt. Erre
felkészítettek, így nem meglepő, minden a tervek szerint alakul!
Hangosan olvasok, és filmeket nézek, hogy ne veszítsem el a nyelvi
készségeimet. Nem könnyű így, társaság nélkül megőrizni!
183. nap
Ez az elem elképesztő! A protonszám alapján a rendszáma 132,
alkáli földfém. Annak ellenére, hogy ilyen nagy a protonszám,
nem radioaktív, és alkáli földfém létére gáz halmazállapotú
normál körülmények között is! Megtaláltam a higany barátját.
További érdekessége, hogy hármasával képez molekulákat; olyan,
mint az ózon. Mennyi elem lehet még ismeretlen? Vajon a földön
fedeztek fel azóta újakat? Jó kérdés. Tovább vizsgálom az
anyagot, remélem, azért nem csinálok belőle bombát, vagy
hasonlót. „Asztanin”-nak fogom nevezni, Asztanov után, a
vegyjele „At” lesz. Csodás!
184. nap
Ma végre összeszedem a bátorságomat, és megnézem az üzenetet,
ami a földről érkezett. Csodás, hogy elért hozzám!
(… aznap később)
Jó hírek! Minden eddigi üzenetemet megkapták, és nagyon sok új
ismeretet nyertünk általuk. Örülnek jó pszichés állapotomnak,
és sok sikert kívánnak. A világban most jól állnak a dolgok,
megalakult az WRC, azaz a World Religion Congress, ezáltal elmúltak
a szélsőségek és a vérengzések. Mindenki örömére az összes
befolyásos ország belépett, s folyamatosan egymás megértésén
és tolerálásán dolgoznak! Remélem, nem csak vigasztalni akarnak!
A párom rengeteget dolgozott ezekért a célokért. Akkoriban nagyon
ellenséges voltam vele, de most valamiért örülök ennek. Elküldöm
az új elemről szóló vizsgálati eredményeimet. Ha az egykori
kémia tanárom értesül róla, remélem, megbánja majd, hogy
akkoriban megbuktatott! Ha már itt tartunk, a fizika tanárom is
értesülhetne róla, és megbánhatná, hogy ő is megbuktatott! Jó
érzés ez most, itt a kietlen űrben; olyan, mintha velük lennék
egy kicsit.
196. nap
Annyira furcsa, hogy az apró örömöknek ilyen erejük van!
Kivételesen nem kellett elmosnom a poharamat ma ivás előtt, mert
korábban elmostam már, csak hát elfeledkeztem róla, és így
nagyon pozitívan hatott. Ez a mai napra megadta a jó kedélyemet.
Erősnek érzem magam, úgy érzem, mentálisan nem voltam soha
jobban! Nagyon különös ez ennyi nap után.
204. nap
Közeledik a következő hibernálásom napja. Most nem félek
annyira, azt hiszem, nemsokára profi alany leszek! A Stalker című
film van ma terítéken, ezt is a filmtárhoz adták, ráadásul
javasolt címkét is kapott.
(… aznap később)
Hát ez a film nem semmi! Pláne ebben a helyzetben! Különös
módon hatol az emberi lélek mélyére. Már láttam korábban
otthon, de akkor nem tett ekkora hatást! Mintha szándékosan tették
volna be, hogy megnézzék, milyen hatást vált ki. Hát lesz mit
írnom most a jelentésbe! Ezekben a hónapokban én is nagyon mélyre
ástam a lelkemben. Ez az utazás lehet, hogy nem csak a
csillagászoknak és a fizikusoknak lesz érdekes!
222. nap
Ismét három nap a hibernálásig. Elgondolkodtam ma, miszerint a
felkészüléssel együtt az odaút 800 nap, ott kereken 100 napot
töltök a tervek szerint, s utána a hajtómű kopása, és a
hajtóanyag gyengülése okán 1205 nap lesz visszajutnom; ez 2105
nap, távol az otthontól. Rengeteg idő ez! Ki tudja él e még majd
a kislányom egyáltalán? Róla nem kaptam hírt, azt sem tudom, még
él e. S vajon a házam, nem rogy össze addig? Lehetséges, hogy
kellett volna megbíznom valakit a gondozásával! A barackfáim
biztosan elvadulnak, azt hiszem, mégiscsak van mit veszítenem. Ha
hívő lennék, most biztosan azt mondanám: „Istenem, juttass haza
engem, most azonnal!”. A feleségem próbálkozott. Képes voltam
ilyen messze eljönni, de a hit felé képtelen voltam megnyílni a
földön. Most érzem, mennyire nehéz dolga volt velem. Talán neki
tényleg megváltás volt a halál, nem tudom. Még a végén igazak
lesznek azok a gondolatai, amiket oly sokszor ismételgetett.
225. nap
Rutinszerűen ellenőriztem mindent, s még gyönyörködöm a
„tájban” ha lehet ezt mondani. Nagyon szépek a csillagok, a
planéták errefelé. Ilyen színeket nem láttam még, ez valahol
egy csodás utazás. Kár, hogy ennyire magányos, és félelmetes!
(… aznap később)
Néhány perc és az infúzió újra a karomban lesz. Annyira
különös érzés: ismét időt utazok, 100 nap eltelik, annyival
öregebb leszek, és azalatt áthaladok kettő csillagrendszeren is.
Remélem a gravitációs meghajtó továbbra is jó szolgálatot
tesz!
325. nap
Hibernálás vége.
327. nap
Iszonyú, még mindig nem vagyok jól!
328. nap
A hányás nagyon legyengített mostanra. A fejfájás enyhült.
330. nap
Végre össze tudom szedni magam kicsit! A hibernálás most nagyon
rossz hatást tett. Borzasztó volt a kiszolgáltatottság.
Megpróbálok tudományos jelentést írni.
333. nap
Kivizsgáltam az esetet: a májamat irányító elektro-vezérlő
leállt, így nem bomlott le megfelelően a tápszerből származó
méreganyag, ami ezalatt felgyülemlett. Ki tudja, mennyit rombolt ez
a szervezetemben. Több napnyi szemét maradt a véremben, meg is
halhattam volna. Még mindig pocsékul vagyok.
336. nap
Az egészségügyi laborban tovább vizsgáltam ma magam, úgy néz
ki károsodott a vesém, az emésztőrendszerem és rengeteg
agysejtem elpusztult. Hasonló hatása volt, mintha egy hétig minden
nap megittam volna 3 liter tömény alkoholt.
337. nap
A rosszullétem miatt sok nap kiesett, ma folytatom a tudományos
munkát.
339. nap
Szörnyű katasztrófa történt a hibernálásom alatt, mint ahogy
ez most kiderült. Szörnyű, hogy csak most volt ezt erőm megnézni!
Az egyik élelmiszer tároló fölött megsérült a hajó pajzsa,
így a kozmikus sugárzás teljesen megfertőzött egy adag tápszert.
Ez már fogyaszthatatlan, és a hibát is orvosolni kell valahogy!
Szerencsére erre az esetre is felkészültünk, a többi tároló
teljesen el van szeparálva, viszont ha tovább sérül a pajzs, az
katasztrofális körülményekkel járhat! A visszaútra számoltak
csak ezzel a hibával! Élelmiszert pedig nem fogyaszthatok
kevesebbet, mert az is iszonyatosan veszélyes! Te jó ég! Mi lesz
így velem?
345. nap
Ma sem sikerült megoldást találnom, félek.
347. nap
A megzakkanás határára kerülök néha, nagyon nehéz értelmesen
gondolkodnom.
350. nap
A filmnézés és az olvasás borzasztóvá vált, semmi sem tereli
el a figyelmemet, meg fogok halni!
357. nap
A mérések alapján, nő a beltéri sugárzás napról napra, ha
csak kis mértékben is. Sérült a pajzs, nem tudom, hogyan lehetne
megjavítani. Ahhoz földet kéne érnem! Számításaim szerint,
minden nap 0,003%-al nő a sugárzás mértéke, ami azt jelenti,
hogy a mostani viszonyok között 74 nap múlva a kritikus érték
közelében lesz.
362. nap
A következő hibernálásig még 38 nap van hátra, de tudva, hogy
milyen veszély fenyeget, tanácstalan vagyok.
376. nap
Meg akarok halni! Nem tudom mi tart még vissza! Nem megy a mentális
harc tovább!
377. nap
Mentsen ki innen valaki! Elvesztem!
382. nap
Még 49 nap, és már érzem a növekvő sugárdózis hatásait!
387. nap
Ohh, Istenem! Bár láthatnám még egyszer utoljára a kedvesemet,
a lányomat! Bocsáss meg szerelmem, ha hallod amit mondok! Ez a
magány kikészít!
391. nap
Közeleg, nagyon közeleg a vég!
398. nap
Utolsó jelentésemet küldtem haza; „Ne várjatok rám,
meghaltam!”
-
Rendben van minden, lekapcsolhatod Katyenka!
-
Mi történt? Most hol vagyok?
-
Üdvözlöm Jaroslav Úr! A terápia 12. napjához értünk, remélem
jól van! Egy hónapig még megfigyelés alatt tartjuk a kórházban.
Katyenka nővér ismerteti Önnel, amit tudnia kell! Mindannyian
bízunk benne, hogy sikeres volt a kezelés, és hogy felépül
általa! Reménykedünk, hogy nem lesz 6. öngyilkossági kísérlete!
„Orvosi jelentés: Jaroslav Dimitrijovics Zsukovszkij nem tudta
feldolgozni felesége halálát és kislánya kómába esését,
melyek egyazon balesetben történtek. Így hosszas kezelés
ellenére, ötször kísérelt meg sikertelenül véget vetni
életének. Tehetetlenségünk okán egy új eljárást próbáltunk
ki, amely az agy időérzékének manipulálásán, és egy virtuális
valóság generálásán alapszik. Jaroslav barátom már 7. napja
éber, és jó kedélynek örvend! Elmondása szerint, megtanulta
értékelni az életet. Az elképzelésünk bevált! Dr. Sergei
Vladovics Erovikov”
