Bízol e még?
A világ azt mutatta
Neked;
ha visszafogadod őt
újra,
kidob majd, ez lesz
bosszúja.
Aztán jött egy másik,
az meg nem is
kéredzkedett,
helyette meggyötörte
szívedet, lelkedet
Az elsőre még vártál,
azt ígérte, így tesz
ő is,
elbukott, mert ember,
fájt ez mégis.
De most így hogyan
hihetnéd el,
hogy lesz, aki
tényleg kitart,
s nem talál pótlékot,
valamilyen okkal?
Hogy ha tisztaságod
elvész,
akkor is szeret majd,
de kér;
ne add oda vélt
„segítségként”
Mert fáj a szíve,
hogy zsarnok volt,
azért is, hogy
birtokolt,
de levezekli mikor
mosolyodért ölne…
Hiszen az volt
egyetlen kincse,
Ebben a kietlen
pusztában;
Hangodat hallhatta,
többször is napjában.
Halott ő most, hisz
üres lett teljesen,
nem okol Téged, se
szóval, se csendesen,
Bízol e benne valaha? Csupán ez kérdése.
Egy vagyon siralma,
egy vagyon kérése;
fogadd őt vissza,
mert színtisztán szeret,
Bűne mostanra
levezekeltetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése