Krónikánk margójára
A lélegzetem voltál,
Mely anyagomból
kizökkentett.
Így szökkent szárba,
Ötlet után ötlet.
Megfagytál aztán,
Lettem rémálmod
Neked,
Elcsitultak szemeid,
De nem aludt
szereteted!
És vagy megint az;
Sejtjeim élesztője,
A lángod kitartott,
S most kapott új
erőre!
Ugyan most távolról,
de olajozza újra
lelkemet
álombéli jelenésed,
halovány éneked.
2015.11.14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése