Üvöltenék

Üvöltenék

Egy éve majdnem, tűrtél csendben,

nem kiáltottál, s nem is értettem,

hogy mi zajlik le Benned,

hiszen nem kerestem, elvetettem.

L.Z. és most Z.L. kezdem érteni,

vajon mikorra tudom végleg levezekelni,

szeretetlenség oltárán emberi

tett, melyet ember nem javít ki!

Csak a szeretet, s talán a megbocsátás,

tudom, az milyen nehéz kihívás,

de voltam jó is, csepp világítás,

kérlek hát mégis, hogy megbocsáss!

Lelkemben, üvöltenék belül,

hangszálam mégis legyengül,

vigaszom kedvességed egyedül,

mert nem küldesz el, mint én, kegyetlenül…

2016.01.17.

Bízol e még?

Bízol e még?

A világ azt mutatta Neked;

ha visszafogadod őt újra,

kidob majd, ez lesz bosszúja.

Aztán jött egy másik,

az meg nem is kéredzkedett,

helyette meggyötörte szívedet, lelkedet

Az elsőre még vártál,

azt ígérte, így tesz ő is,

elbukott, mert ember, fájt ez mégis.

De most így hogyan hihetnéd el,

hogy lesz, aki tényleg kitart,

s nem talál pótlékot, valamilyen okkal?

Hogy ha tisztaságod elvész,

akkor is szeret majd, de kér;

ne add oda vélt „segítségként”

Mert fáj a szíve, hogy zsarnok volt,

azért is, hogy birtokolt,

de levezekli mikor mosolyodért ölne…

Hiszen az volt egyetlen kincse,

Ebben a kietlen pusztában;

Hangodat hallhatta, többször is napjában.

Halott ő most, hisz üres lett teljesen,

nem okol Téged, se szóval, se csendesen,

 Bízol e benne valaha? Csupán ez kérdése.

Egy vagyon siralma, egy vagyon kérése;

fogadd őt vissza, mert színtisztán szeret,

Bűne mostanra levezekeltetett.

 2016.01.09.